2011.01.24 15:45
A világ fejlett része egy államadósságból finanszírozott törékeny fellendülés utolsó (féléves-éves) szakaszába érkezett. Az államadósságok növekvő csődkockázatát ez idáig az amerikai és európai fedezetlen pénznyomda és a kínai növekedés tartotta kezelhetőnek tűnő szinteken. A 'galamblelkű' V-modell azonban kifutóban van, miután egyre erősebben jelentkeznek a hibás és rövid távú szemlélettel kibélelt válságkezelés mellékhatásai: infláció és csődkockázat egyszerre - olvasható a Cashline legfrissebb globális stratégiájában.
A globális stratégia bevezető részét változatlan formában közöljük.
"Az amerikai és a fejlett részvénypiacokon egy 20 éves, a nyolcvanas évek elején indult exponenciálisan emelkedő trend tört meg 2000-ben. Ezt pár éves közép távú csökkenő és emelkedő szakaszok követték. Ugyanez a szintén húsz éves, 1980-as évek végén kezdődő hosszú távú csatorna tört a globális, s így a feltörekvő tőzsdéken, 2007-2008-ban.
Véleményünk szerint az elmúlt két évben egy újabb középtávú emelkedő trendnek vagyunk tanúi, ami előbb-utóbb vissza fog térni a hosszú távú csökkenő sávba. Vagyis az általános várakozásokkal ellentétben nem egy tartós bika piacon, hanem egy hosszú medve ösvényen vagyunk, ahol minden hosszabb emelkedés csak délibáb.
Ahogy a korábbi stratégiánkban megemlítettük, az elmúlt közel két éves tőkepiaci emelkedésének három fő közvetett vagy közvetlen okát látjuk, amelyek közül mind a likviditást és/vagy a tőzsdék vonzerejét növelte, a válsághoz vezető rövidtávú profitérdekeket és szemléletet hegyezte ki ismét. Nagyon fontos, hogy ezek egyszerre, egy időben jelentkeztek, ezért voltak képesek ilyen óriási hatást kifejteni az árfolyamokra:
- a fejlett gazdaságok pénzpumpája és stimulus csomagjai, valamint az életben maradt behemót befektetési házak óriási méretű kockázat- és pozíció vállalása, újrainduló propagandagépezete, ami a válság előtti állapotokat tükrözi (megfelelő szabályozás hiányában)
- a drasztikus kínai és jelentős indiai hitelezés és stimulusok;
- a meglévő globális megtakarítások piacra áramlása.
2010 végére az eddig töretlenül szárnyaló három fő eszközcsoport (részvény, árupiac, kötvény) közül az egyik levált az égig érő fa szövetségéről. A kötvénypiacoknak (főleg a fejlett régiókban) az év utolsó két hónapjában komoly értékvesztést és tőkekiáramlást kellett elszenvedniük dacára a folytatódó amerikai és európai jegybank vásárlásainak (pénznyomda). Vagyis a FED azon célja, hogy alacsonyan tartsa a hozamokat közvetlen kötványvásárláson keresztül, látványosan megbukott.
Megítélésünk szerint a szétválás a részvény -és árupiac viszonyában még az első félévben bekövetkezik, ami előbb a tőzsdéken 15-20%-os, majd az árupiacokon még nagyobb esést hozhat. Ez azonban akár egyszerre vagy csak nagyon minimális fáziskéséssel is realizálódhat. A kötvénypiac kisebb-nagyobb megszakításokkal folytathatja lassú halálát és eső csatornában maradhat a tavaly novemberi trendforduló után.
Egy ilyen, általunk vízionált piaci remegés után azonban az árfolyamok második féléves pályája nagy mértékben függ majd a jegybankok és kormányok azonnali válaszlépéseitől és újabb csúcsok is lehetségesek. Amennyiben egy jelentős eladói hullámra újabb pénznyomda-spirál lesz a reakció, reális veszéllyé válik a történelemben már oly sokszor igen fájdalmas következményként átélt hiperinfláció, s így a megtakarítások szinte teljes nullázódása a következő egy vagy maximum két évben. Sajnos azonban, a világ vezető politikusainak eddigi döntéseiből kiindulva ezt a forgatókönyvet nem, hogy nem szabad elutasítani, hanem véresen komolyan kell venni. Egy ilyen gazdaságpolitikai döntés után javasoljuk az azonnali kiszállást minden értékpapír pozícióból.
A reálnövekedés tehát átmenetileg főleg Kínából jön, ugyanakkor ez sem nyugszik túl széles és fenntartható alapon. A bővülés 30%-a az exportnak, s így a fejlett országok fogyasztásának köszönhető, 20% jön körülbelül a belső piacról, és több, mint 50% az ingatlanpiaci beruházásokhoz kötődik. Ez minden, csak nem egy örökké tartó töretlen ’fejlődés’ záloga. A belső fogyasztás szerkezete is rossz, miután a tömeg, a középosztály leginkább a kínai bankok által kihelyezett hitelből veszi meg az új autóját, vagy éppen a kiszemelt ingatlant. A buborék klasszikus formája körvonalazódik, ahol annyi a kivétel, hogy most egy óriás gazdaság óriás piacán alakult ki. A lefolyása időben tovább tart, mint a korábbi lufiknál, de ha pukkad, a következmények is súlyosabbak lesznek. Ugyan Kína hosszú távon még jelentkezik fejlődési potenciállal, de egy 30 éves növekedési ciklus felfutó szakaszának végéhez közelít.
Az ázsiai monetáris szigorítási ciklus közel másfél éve tart. Kínában a bankoknak előírt tartalékolási ráta történelmi csúcson van, a kamatemelés tavaly év végén elkezdődött, Indiában és Ázsia más országaiban pedig már a hatodik emelésen is túl vannak. Ez a metsző pénzügyi környezet előbb-utóbb lokális, majd globális likvidités csökkenéshez vezet, ami szintén nem a fenntarható piaci emelkedés támasza. Az ázsiai jegybankok és kormányok egyre élesebb présbe kerülnek, hiszen egyre nehezebb kormányozni a növekedés fenntartása, az infláció kordában tartása és a túlfűtött eszközárak kipukkanásának Bermuda-háromszögében.
A kockázatok csak sokasodnak globálisan, és nem tudni mikor érik el a kritikus tömeget, mikor indítják be az állati ösztönöket, de az idő Wészesen közeleg. Amitől félhetünk:
- kínai veszélyek (túlzott hitelkihelyezés, fogyasztói és költség infláció, ingatlanbuborék, túltermelés és túlfűtöttség egyszerre, elszaladó korrupció);
- indiai hitelburjánzás kétszámjegyű inflációval tálalva, túlzott (rekord) mértékű forró tőkebeáramlás 2010-ben, növekvő külső finanszírozási igény, korrupciós ügyek felszínre kerülése
- ingatlanbuborék és vészesen apadó megtakarítás Hongkongban, Dél-Koreában és Ausztráliában
- Európa jelentős részének adósság problémái (Görögország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia);
- Dubai tartós fizetésképtelensége (vagy a testvér Emirátusok fogyó finanszírozási hajlandósága);
- rekord értékű finanszírozási igény a fejlett országok kötvénypiacán, ami önmagában is pénzelszívó hatású (hacsak nem gyorsítják be a pénznyomdát, aminek még nagyobb kockázatai vannak)
- az eddigi pénzbőség által felhajtott árupiacok költség- és inflációnövelő hatása, főleg a feltörekvő országokban.
- növekvő politikai feszültség, költségvetési és kereskedelmi ellentét Amerika és Kína, valamint az EU tagországai között.
Az év első felében már nem csak részvényekből és árupiaci termékekből történő kiszállást javasolunk (mint ahogy ezt a tavalyi év során is ajánlottuk), hanem eljött az ideje az eladási pozíciók (árfolyam esésre spekulálás) nyitásának is. Ezt alátámasztja a szentiment indexek egész sora: mind az intézményi, mind a lakossági befektető körében több éves csúcson van az optimizmus, az alapokban lévő készpénzarány rekord mélyponton, vagyis elfogyott az újabb beszállók rétege. Már senki sem fél egy visszaesésétől sem a piacon, sem a reálgazdaságban, a "a jegybankok úgyis megmentenek" életérzés teljes mértékben átitatta a mindennapi kereskedést. Ez pedig óriási veszély! Az elmúlt években ilyen optmizmus után ha nem is jött nagyobb zakó, de legalábbis egy féléves-éves oldalazás következett.
Ugyanakkor arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy egy komolyabb piaci szakadás után a döntéshozók ismét fontolóra vehetik a pénznyomtatás fokozását. Ebben az esetben érdemes lehet pozíciókat zárni és egy ideig kivárni. A képlet tehát bonyolultabb, mint az elmúlt két évben volt, és az árfolyamok pályája a szokottnál sokkal nagyobb mértékben függ a rövid távú érdeket szem előtt tartó politikai döntésektől. A történelem azt mutatja, hogy egy hiperinflációs szakasz elején a tőzsdék akár többszörözhetnek, azonban mire az ember kiszállna a vételi pozíciókból, a pénze reál értelemben már semmit se ér. Egyelőre ez az eshetőség még messze van, de pont az elővigyázatosság miatt figyelni kell a jegybankok minden egyes rezdülését!" - olvasható a Cashline stratégiájában.
--------------------------------------------------------------------------------
www.portfolio.hu - http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=144491
A világ fejlett része egy államadósságból finanszírozott törékeny fellendülés utolsó (féléves-éves) szakaszába érkezett. Az államadósságok növekvő csődkockázatát ez idáig az amerikai és európai fedezetlen pénznyomda és a kínai növekedés tartotta kezelhetőnek tűnő szinteken. A 'galamblelkű' V-modell azonban kifutóban van, miután egyre erősebben jelentkeznek a hibás és rövid távú szemlélettel kibélelt válságkezelés mellékhatásai: infláció és csődkockázat egyszerre - olvasható a Cashline legfrissebb globális stratégiájában.
A globális stratégia bevezető részét változatlan formában közöljük.
"Az amerikai és a fejlett részvénypiacokon egy 20 éves, a nyolcvanas évek elején indult exponenciálisan emelkedő trend tört meg 2000-ben. Ezt pár éves közép távú csökkenő és emelkedő szakaszok követték. Ugyanez a szintén húsz éves, 1980-as évek végén kezdődő hosszú távú csatorna tört a globális, s így a feltörekvő tőzsdéken, 2007-2008-ban.
Véleményünk szerint az elmúlt két évben egy újabb középtávú emelkedő trendnek vagyunk tanúi, ami előbb-utóbb vissza fog térni a hosszú távú csökkenő sávba. Vagyis az általános várakozásokkal ellentétben nem egy tartós bika piacon, hanem egy hosszú medve ösvényen vagyunk, ahol minden hosszabb emelkedés csak délibáb.
Ahogy a korábbi stratégiánkban megemlítettük, az elmúlt közel két éves tőkepiaci emelkedésének három fő közvetett vagy közvetlen okát látjuk, amelyek közül mind a likviditást és/vagy a tőzsdék vonzerejét növelte, a válsághoz vezető rövidtávú profitérdekeket és szemléletet hegyezte ki ismét. Nagyon fontos, hogy ezek egyszerre, egy időben jelentkeztek, ezért voltak képesek ilyen óriási hatást kifejteni az árfolyamokra:
- a fejlett gazdaságok pénzpumpája és stimulus csomagjai, valamint az életben maradt behemót befektetési házak óriási méretű kockázat- és pozíció vállalása, újrainduló propagandagépezete, ami a válság előtti állapotokat tükrözi (megfelelő szabályozás hiányában)
- a drasztikus kínai és jelentős indiai hitelezés és stimulusok;
- a meglévő globális megtakarítások piacra áramlása.
2010 végére az eddig töretlenül szárnyaló három fő eszközcsoport (részvény, árupiac, kötvény) közül az egyik levált az égig érő fa szövetségéről. A kötvénypiacoknak (főleg a fejlett régiókban) az év utolsó két hónapjában komoly értékvesztést és tőkekiáramlást kellett elszenvedniük dacára a folytatódó amerikai és európai jegybank vásárlásainak (pénznyomda). Vagyis a FED azon célja, hogy alacsonyan tartsa a hozamokat közvetlen kötványvásárláson keresztül, látványosan megbukott.
Megítélésünk szerint a szétválás a részvény -és árupiac viszonyában még az első félévben bekövetkezik, ami előbb a tőzsdéken 15-20%-os, majd az árupiacokon még nagyobb esést hozhat. Ez azonban akár egyszerre vagy csak nagyon minimális fáziskéséssel is realizálódhat. A kötvénypiac kisebb-nagyobb megszakításokkal folytathatja lassú halálát és eső csatornában maradhat a tavaly novemberi trendforduló után.
Egy ilyen, általunk vízionált piaci remegés után azonban az árfolyamok második féléves pályája nagy mértékben függ majd a jegybankok és kormányok azonnali válaszlépéseitől és újabb csúcsok is lehetségesek. Amennyiben egy jelentős eladói hullámra újabb pénznyomda-spirál lesz a reakció, reális veszéllyé válik a történelemben már oly sokszor igen fájdalmas következményként átélt hiperinfláció, s így a megtakarítások szinte teljes nullázódása a következő egy vagy maximum két évben. Sajnos azonban, a világ vezető politikusainak eddigi döntéseiből kiindulva ezt a forgatókönyvet nem, hogy nem szabad elutasítani, hanem véresen komolyan kell venni. Egy ilyen gazdaságpolitikai döntés után javasoljuk az azonnali kiszállást minden értékpapír pozícióból.
A reálnövekedés tehát átmenetileg főleg Kínából jön, ugyanakkor ez sem nyugszik túl széles és fenntartható alapon. A bővülés 30%-a az exportnak, s így a fejlett országok fogyasztásának köszönhető, 20% jön körülbelül a belső piacról, és több, mint 50% az ingatlanpiaci beruházásokhoz kötődik. Ez minden, csak nem egy örökké tartó töretlen ’fejlődés’ záloga. A belső fogyasztás szerkezete is rossz, miután a tömeg, a középosztály leginkább a kínai bankok által kihelyezett hitelből veszi meg az új autóját, vagy éppen a kiszemelt ingatlant. A buborék klasszikus formája körvonalazódik, ahol annyi a kivétel, hogy most egy óriás gazdaság óriás piacán alakult ki. A lefolyása időben tovább tart, mint a korábbi lufiknál, de ha pukkad, a következmények is súlyosabbak lesznek. Ugyan Kína hosszú távon még jelentkezik fejlődési potenciállal, de egy 30 éves növekedési ciklus felfutó szakaszának végéhez közelít.
Az ázsiai monetáris szigorítási ciklus közel másfél éve tart. Kínában a bankoknak előírt tartalékolási ráta történelmi csúcson van, a kamatemelés tavaly év végén elkezdődött, Indiában és Ázsia más országaiban pedig már a hatodik emelésen is túl vannak. Ez a metsző pénzügyi környezet előbb-utóbb lokális, majd globális likvidités csökkenéshez vezet, ami szintén nem a fenntarható piaci emelkedés támasza. Az ázsiai jegybankok és kormányok egyre élesebb présbe kerülnek, hiszen egyre nehezebb kormányozni a növekedés fenntartása, az infláció kordában tartása és a túlfűtött eszközárak kipukkanásának Bermuda-háromszögében.
A kockázatok csak sokasodnak globálisan, és nem tudni mikor érik el a kritikus tömeget, mikor indítják be az állati ösztönöket, de az idő Wészesen közeleg. Amitől félhetünk:
- kínai veszélyek (túlzott hitelkihelyezés, fogyasztói és költség infláció, ingatlanbuborék, túltermelés és túlfűtöttség egyszerre, elszaladó korrupció);
- indiai hitelburjánzás kétszámjegyű inflációval tálalva, túlzott (rekord) mértékű forró tőkebeáramlás 2010-ben, növekvő külső finanszírozási igény, korrupciós ügyek felszínre kerülése
- ingatlanbuborék és vészesen apadó megtakarítás Hongkongban, Dél-Koreában és Ausztráliában
- Európa jelentős részének adósság problémái (Görögország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia);
- Dubai tartós fizetésképtelensége (vagy a testvér Emirátusok fogyó finanszírozási hajlandósága);
- rekord értékű finanszírozási igény a fejlett országok kötvénypiacán, ami önmagában is pénzelszívó hatású (hacsak nem gyorsítják be a pénznyomdát, aminek még nagyobb kockázatai vannak)
- az eddigi pénzbőség által felhajtott árupiacok költség- és inflációnövelő hatása, főleg a feltörekvő országokban.
- növekvő politikai feszültség, költségvetési és kereskedelmi ellentét Amerika és Kína, valamint az EU tagországai között.
Az év első felében már nem csak részvényekből és árupiaci termékekből történő kiszállást javasolunk (mint ahogy ezt a tavalyi év során is ajánlottuk), hanem eljött az ideje az eladási pozíciók (árfolyam esésre spekulálás) nyitásának is. Ezt alátámasztja a szentiment indexek egész sora: mind az intézményi, mind a lakossági befektető körében több éves csúcson van az optimizmus, az alapokban lévő készpénzarány rekord mélyponton, vagyis elfogyott az újabb beszállók rétege. Már senki sem fél egy visszaesésétől sem a piacon, sem a reálgazdaságban, a "a jegybankok úgyis megmentenek" életérzés teljes mértékben átitatta a mindennapi kereskedést. Ez pedig óriási veszély! Az elmúlt években ilyen optmizmus után ha nem is jött nagyobb zakó, de legalábbis egy féléves-éves oldalazás következett.
Ugyanakkor arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy egy komolyabb piaci szakadás után a döntéshozók ismét fontolóra vehetik a pénznyomtatás fokozását. Ebben az esetben érdemes lehet pozíciókat zárni és egy ideig kivárni. A képlet tehát bonyolultabb, mint az elmúlt két évben volt, és az árfolyamok pályája a szokottnál sokkal nagyobb mértékben függ a rövid távú érdeket szem előtt tartó politikai döntésektől. A történelem azt mutatja, hogy egy hiperinflációs szakasz elején a tőzsdék akár többszörözhetnek, azonban mire az ember kiszállna a vételi pozíciókból, a pénze reál értelemben már semmit se ér. Egyelőre ez az eshetőség még messze van, de pont az elővigyázatosság miatt figyelni kell a jegybankok minden egyes rezdülését!" - olvasható a Cashline stratégiájában.
--------------------------------------------------------------------------------
www.portfolio.hu - http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=144491
